2024 márciusában történt, hogy együttmüködéseket sikertelenül keresve, megálmodtam mit tehetek én egyedül a népmesékért. A hangom az én kezemben van. Így történt, hogy még nagykabátban elindultak útjukra a népmesék a Nagytétényi Kastélyparkban. Felnőtt hallgatóságra számítottam. Két lelkes munkahelyi meseszeretővel és Édesanyám kíséretében azóta is,
minden hónap 3. hetének 3. napján
mesélek. Ha hideg van, vagy esik az eső a Nagytétényi Könyvtár falai fogadnak be. Hálásan köszönöm Anitának, a legkedvesebb könyvtáros hölgynek, akit ismerek, hogy befogadott. Igen, ez a törzsbázisom. 3 ember, aki rendíthetetlenül mindig ott van! Sokszor feladtam volna nélkülük ezt a programot. A mesélést nem, de ezt igen. Érdemes volt kitartani. Nincs nagy hírverés, hiszem, hogy az talál oda, akinek ott kell lenni. Előfordult, hogy számomra ismeretlen fiatal utazott másfél órát Budapest másik végéből az alkalomra. Volt, hogy a parkban kutyákat sétáltatok álltak meg. Volt, hogy gyerekes Anyukák kapcsolódtak.
Miért ragaszkodom hozzá? Helyesebben miért nem engednek el a Parkmesék? Nemrég jutott tudomásomra egy nagyon kedves történet, ami mindent megmagyaráz. Egy számomra ismeretlen hölgy olvasott egy FB megosztást valahol, hogy lesz élőszavas mesélés a Nagytétényi Kastélyparkban. Akkoriban egy panellakásban élt, egyedül nevelve kisgyermekét. Ábrándozott egy családi házról, mint mindenki, de nem is volt ez annyira tudatos, csak amolyan persze jó lenne… Aztán eljött és meghallgattot egy népmesét. Egyikünk sem emlékszik már pontosan mi is volt. A lényeg, hogy akkor, ott, valami történt vele. Elhitte, hogy lehet jobb, reményt érzett arra, hogy lehet házuk is, ahol majd az udvaron játszhat a gyermeke, és erőt tapasztalt magában arra, hogy körbenézzen! Nemrég, kb. egy évre rá, újra eljött mesét hallgatni és elmesélte, hogy most egy csodálatos kis kertet művel, és saját kis háza teraszán dolgozik!
Boldizsár Ildikó szavaival élve: a népmese hallgatása életre hívja a bennünk szunnyadó inaktív energiákat.
Képzeljétek nemrég már több mint tízen voltunk! Mikor eljöttem, akkor még néhányan ott maradva ismerkedtek, beszélgettek. A mese közösséget kovácsol! Hát nem csodás? Hiszem, hogy a népmesékben rejlő kódok mindig megnyilvánulnak, ha szükség van rájuk. Ezért nem adom fel.
Nem utolsó sorban a Nagytétényi Könyvtárban a hűvösebb napokban gyerekeknek is mesélek, havonta egyszer… A különbség az, hogy nekik magyar népmesét mesélek. Rövidebb, interaktívabb formában.
Ha kedved van, gyere el 🙂