Mert van az a Bezzeg és Azértis
Emlékeztetőül: a nagyon Bezzeg emberke mindig azt nézi, másnak mije van, ami neki nincs, és mindig panaszkodás jellemzi. Van csendes mormogó típus és hangos haragos fajta.
Utóbbi, panaszát szóvá teszi, ha kell, ha nem. Meg van győződve saját, de „egyetemleges igazságáról” ezért elmondja neked, ha lehet jó hangosan, hogy megértsd.
Ugye találkoztál már vele?
Kezelési javaslatok:
- Próbáljuk megérteni…
Mindannyian ismerünk Bezzeg embert. Ne ítélkezzünk. Csupán arról lehet szó, hogy úgy megpakolta a múltból lelki batyuját, hogy elfelejtette azt is, hogy megnézze, mi van benne. Sőt, sok esetben azt sem tudja, hogy van batyuja. Sok kellemetlen emlék, érzés lehet benne. Kisebbségérzés, bántalmazás, csalódás, veszteség, hiány, bizalomhiány magában és másokban, keserűség, szomorúság és még ki tudja mi…
Könnyebb másokat nézni és véleményezni, mint felelősséget vállalni saját magunkért.
Ne ítélkezzünk.
KULCSSZÓ: elfogadás
„A másik ember elítélése nem más, mint saját kielégítetlen szükségleteink tragikus kifejeződése”
Marshall Rosenberg
- Miért is értsük meg?
Legalább időben tudjuk, mikor kell átmenni a túloldalra…
Ha már muszáj újra találkozni vele, így könnyebb lesz elviselni.
Ha elviseljük megértéssel, könnyebb elfogadni őt, így tudjuk, hogy nem érdemes figyelmet, és energiát pazarolni az ő bajára, sajnos nem akarja megoldani. Nyalogatja sebeit, és szívesen lebzsel a saját mocsarában.
Ő csak saját magát tudja meggyógyítani. Ha rájön egyáltalán, hogy élhetne boldogabban.
Sértettségének mélységétől függően, manapság valóban sok lehetőség van elakadások feldolgozására. A teljesség igénye nélkül: pszichoterápia, hipnózis, családállítás, kineziológia, Theta-Healing, gyógyító írás/festés, zeneterápia, mozgásterápia, coaching, stb…
Azétis?!
Térjünk vissza magunkhoz. Túl és innen az Óperencián, voltunk, vagyunk és leszünk néhányan, akik Azértis megtesznek dolgokat.
Emlékszem, a férjemmel tett első nagy kiruccanásunkra. Nem volt sok pénzünk, albérletben laktunk, de nagy nehezen vettünk egy SKODA 105-s gépjárműt. Boldogok voltunk, hogy van. Nekem, valami legóautónak tűnt, mert amikor elfáradt a kis kocsi, párom darabokra szedte. Albérletünk apró csavarokkal és mindenféle rozsdás alkatrészekkel volt tele. Néhány nap kerülgetés, és ím, a kiskocsink újra működött. A csodajárgánnyal eldöntöttük megnézzük a román tengerpartot. Több mint 1000 km, azzal, amit mások nem neveztek autónak. A környezetünk kétkedve nézett és megállapították: bizony megtalálta zsák a foltját egyik sem teljesen normális. Elindultunk, megjártuk, csodálatos volt. Valami gázbowdent kellett cserélni egyszer, de megjelent egy tehéncsorda, aztán egy traktoros, és segített…
Tanulság: azóta sem adom fel.
És te kedves olvasó? Sikerül lebeszélni a környezetednek arról, amit szeretnél?
Hm, az is lehet, hogy mindenki támogat és te beszéled le magad…. Én nem tudhatom…
Kérlek, gondolj bele, utoljára mikor tettél olyat, amit te szeretnél?
Kérlek, gondolj bele, utoljára mikor vettél magadnak olyat, amit csak te szeretnél?
Tudom, most legszívesebben megmagyaráznád nekem, hogy azt úgysem lehet! Mert…
Nos, van egy jó hírem. Ne a legmerészebb álmoddal kezdd, válassz egy apróságot, mert tuti az is van. Így is megéri! Felemelő érzés, csak neked!
pl. megnézni egy filmet a moziban (akár egyedül), megvenni azt a nagyon ronda piros cipőt (nem baj ha csak ránézel néha), vagy felhívni valakit telefonon, és megmondani neki, hogy bocs, de nagyon hiányzol, találkozzunk……, stb.
Tedd meg AZÉRTIS, Azértis, azértis…
Nem az a lényeg, hogy mit teszel, veszel, hanem az, hogy szereted magad annyira, hogy elismerd magad. Ez csak neked szól.
Miért? Mert naponta olyan dolgokat teszel, ami KELL.
Feltételezem volt már ilyen, emlékszel az ezt követő érzésedre?
Elégedettség, öröm……………………………………………………………vagy lelkiismeret-furdalás?
Kitartottál az AZÉRTIS megérdemlem érzésnél, vagy elkezdted marcangolni magad?
Ha kitartó voltál gratulálok, ha nem akkor sincs gond.
Időről időre mindenkivel előfordul. Annyi minden van a listánkon és akkor jön egy szikra és hopp máris megvettem magamnak a „ táskát”.
Néhányszor bevállalod a kockázatot, mert igenis valahol belül tudod, hogy megérdemled, aztán jön a kellemetlen érzés… Egyszer, kétszer, többször…. és lassan már alig ajándékozod meg magad, mert félsz a saját lelkiismeret-furdalásodtól.
A lelkiismeret-furdalás, általában pillanatnyi reagálás eredménye. Valami hirtelen jött cselekvésnek utólagosan, belülről érkező, elemző hangja.
Miért kellett kimondanom? Miért is kellett megvennem?
Utólag legtöbbször okosabbak vagyunk, mert az összes más lehetőséget számba vesszük. Akkor és ott nem.
Nagy baj, hogy néha ilyen szélsőségesen reagálunk és különösebb gondolkodás nélkül cselekszünk?
– nem hiszem, én úgy gondolom kikerülhetetlen, sőt néha hasznos is lehet
Nem vagyunk egyformák, de közös bennünk az, hogy emberek vagyunk.
Tetszik, vagy nem tetszik, nem vagyunk tökéletesek.
Hogy jön Azértishoz a lelkifurdalás? Ez a kockázat. Teszünk valamit a vágyunkért, magunkért, és vállaljuk a felelősséget érte.
Tipp:
Kérlek, gondolj bele, utoljára mikor tettél olyat, amit te szeretnél?
Kérlek, gondolj bele, utoljára mikor vettél magadnak olyat, amit csak te szeretnél?
Ugy-e vágysz rá?
Tedd meg az első lépést! – csak egy apró, első lépés- Vágyod? Akarod?
Szervezd meg, tedd meg, vedd meg!
A te életed csak te élheted!
Mrs. SJAM